Kedves Mindenki!

Először is nagy örömömre szolgál, hogy mindig meghívtok az osztálytalálkozókra, hiszen én csak fél évet jártam veletek. Külön jól esett, amikor valaki megkérdezte, hogy miért nem vagyok rajta soha az osztály fényképeken. Ez úgy jött le számomra, hogy úgy érzitek, mintha mindig is közétek tartoztam volna, végig együtt jártunk. Én is így érzem!

Magamról azt szeretném elmondani, hogy csodálatos családom van. Férjemmel még az egyetemi évek alatt összeházasodtunk, azóta is boldog párkapcsolatban élünk.

Két gyermekünk született, akik már felnőttek. A nagyobbiknak már családja is van, onnan van két kicsi unokánk, változatosság kedvéért két kislány, akik bearanyozzák életünket. Szerencsére a közelünkben építkeztek, így gyakran látjuk őket. A másik fiúnk hallássérült lett, ami kicsit megnehezítette a sorsunkat. Végülis sikert kovácsoltunk a nehézségből, bejutott a Jedlik Ányos Gimnázium nyolc osztályos részébe, majd onnan egyetemre került és mérnök lett belőle. Jelenleg együtt él egy szintén hallássérült lánnyal. Mindannyian közel lakunk egymáshoz, így be tudunk egymásnak segíteni ha kell.

Pár évvel ezelőtt megműtötték a fiatalabbik fiúnkat, implantot kapott és jobban hall mint azelőtt.

Közös hobbink párommal, amit már évek óta űzünk, az a társastánc, standard és latin egyaránt.