Lacit pár évvel az érettségi után egy Völgy utcai kocsma előtt egy volt rendőr szóváltás után lelőtte.

Megpróbálok rövid lenni. 45 év kivonata. 1982: érettségi , szakmunkás vizsga + b és c kategóriás jogosítvány. 1982-től 17 évig a Mirelite-nél dolgoztam. 1983-1985 katonaság (tűzszerész zászlóalj) 1986 esküvő Marosvásárhelyen a vártemplomban. Két gyermekem született. 1988-ban Krisztikém és 1990-ben Lackókám. 1998-ban elváltam, 1999-ben megszünt a Mirelite. Innentől kezdve volt még egy házasságon ami 1,5 évig tartott. Volt 3 élettársi kapcsolatom. Jelenleg szingli vagyok. Van három gyönyörű unokám. Maxim 8 éves, Zsombor 7 éves és Marcel 4 éves.

Igazából nem akartam magamról semmit írni, mert azt képzelem, hogy beazonosítható lennék, de néhány szót magamról: Mindig az egészségügyben dolgoztam és az idősgondozásban. 5 gyermekem van, már felnőttek. A volt férjem, az apjuk pár éve meghalt.

1983 ban érettségiztem a Semmelweis eü. suliban, általános ápoló és asszisztens végzettséget szereztem. Kicsit megkésve mert korán férjhez mentem és megszületett az első kisfiam. Két évre rá meghalt a férjem, nagyon nehéz időszak volt. A Csepel Vas és Fémművekben dolgoztam 10 évig. Közben elvégeztem egy anyag és áruforgalmi ügyintézői tanfolyamot. 1996 ban a Budai Gyermekkórházban kezdtem dolgozni, elvégeztem a gyermekápolói szakot. 1988 ban újra férjhez mentem, született még egy kisfiam és egy kislányom.

Érettségi után elvégeztem a tanárképző főiskola magyar-orosz szakát, majd lelkesen tanítottam is, 9 évig. Közben megismerkedtem a férjemmel (‘93-ban házasodtunk) és egy huszárvágással otthagytuk a fővárost, leköltöztünk Vasvár mellé egy picike faluba. Született 3 gyerekünk, gazdálkodtunk (lovak, marhák). 10 évig voltam otthon. Elvégeztem a hittudományi főiskolát, így már 18. éve hitoktatóként dolgozom a környék iskoláiban. Pár éve felhagytunk a “marházással” (vajat, túrót, joghurtot és kétféle sajtot csináltunk), már “csak” a munkahelyünkön dolgozunk.

A short biom távirati stílusban: Gyerkőc: 37 éves, 2 diplomás fiú gyermek boldog és nagyon-nagyon büszke anyukája vagyok. Unoka: sajnos még nem kíván szaporodni a gyerkőc, de én már nagyon várom a boldog és önfeledt nagymamaságot. Párkapcsolat: 17 évi házasság után válás (nehéz és hosszú út volt), de az élet nagy kiegyenlítő, már több mint 20 éve jin-jang-ként vagyunk együtt szerelmetes párommal, lelki társammal. Lakhely: 37 éve Kispest. Szüleim (többetek ismerik is őket): hál’istennek 80 év felettiekként is jó egészségnek örvendenek, a család nagy örömére.

45 év= 3 válás, 2 gyerek 23 költözés 0 unoka. Érettségi, több szakma, végül kereskedelmi menedzser. Volt fent és volt lent. Volt karrier és volt sok jó munkahely, persze rossz is. Gyorsan váltok, mint lakóhelyet is. Jelenleg a Balaton egy déli parti településén dolgozom egy áruházban, mint pénztáros, munkaügyes, titkárnő, adminisztrátor. 2020-ban költöztem a Balaton mellé. Kalandnak indult, most újabb terveim vannak.

80-as évek. -Bajákiban villanyszerelő -Jedlikben érettségi -Határőrség-kutyavezetőoktató -Útkeresés -villanyszerelés,kutyás nyomozó, repülés, -Első házasság 90-esévekben -éles váltás Kisvállalkozás: mixer, betonpumpa (közben válság, körbetartozás, csőd) -új sajátcég, -második házasság melyből 97-ben született a lányom 2000-es évek -Napfogyatkozás :D majd ismét válás /eskű nem ez a hobbym :D/ -Új kapcsolat +3 gyerek :B 2010-es évek -3.dik házasság /rémálom :D/ (igazi mozaik család) -Két fiú unokánk van. Szabadidőmet legtöbbször a természetben töltöm. /Erdőkerülő vagyok :D/

Az eltelt 45 évről röviden: Óvónőképző Szakközép és Főiskola (Csepelen kezdtem dolgozni 82-ben) 37 év házasság, 2 gyerek, Nóri gazdasági és beszerzési asszisztens lett, Ati sörfőző lett. (még nincs családjuk) 40 évet dolgoztam egy munkahelyen, egy éve nyugdíjas lettem, de hiányzik a közösség, így újra dolgozni fogok szeptembertől. 2021-ben elveszítettük Aput, azóta sem tudjuk elfogadni és megszokni a hiányát. Várom a találkozót, bízom benne, hogy újra sikeres lesz, mint az előző volt.

Kedves Mindenki! Először is nagy örömömre szolgál, hogy mindig meghívtok az osztálytalálkozókra, hiszen én csak fél évet jártam veletek. Külön jól esett, amikor valaki megkérdezte, hogy miért nem vagyok rajta soha az osztály fényképeken. Ez úgy jött le számomra, hogy úgy érzitek, mintha mindig is közétek tartoztam volna, végig együtt jártunk. Én is így érzem! Magamról azt szeretném elmondani, hogy csodálatos családom van. Férjemmel még az egyetemi évek alatt összeházasodtunk, azóta is boldog párkapcsolatban élünk.