Sziasztok!

Azon gondolkoztam, melyik szóval lehet jellemezni az elmúlt 40 évet. Azt hiszem, engem az a szó jellemez igazán, hogy állandóság. Nem vagyok egy vándormadár, a második munkahelyemen dolgozom. Érettségi után hamar eldőlt, hogy nem én leszek a nemzet tanítója, a népművelés vezéralakja. Merész váltás következett, vegyész lettem. Munka mellett végeztem el a vegyipari szakközepet, a technikus minősítőt, majd nappalin végeztem Veszprémben, így vegyészmérnökként mentem férjhez. Ismét itt a változatlansághoz való viszonyom: közel 35 éve ugyanaz a férjem, és ezen mostanában nem is akarok változtatni.

Két lányunk van, ők nem örökölték tőlem az állandóságra való törekvést: mindketten több éve külföldön élnek.

Több, mint 30 éve lakunk Soroksáron, ugyanabban a kertesházban. Itt egy kicsit megbicsaklik a stabilitás: 5 évenként valamit átépítünk a lakáson, eleinte azért, mert négyőnknek kicsi volt, aztán azért, mert kettőnknek már úgy nem felel meg. Most is felújítás kellős közepében vagyunk.

Több, mint 20 éve vagyok igazságügyi vegyészszakértő, Erával már több ízben találkoztunk a bíróságon. Ha minden jól megy, a mostani munkahelyemről fogok nyugdíjba menni, számításaim szerint még legalább 3 év múlva.

A folyamatosság jellemzi a baráti kapcsolataimat is: Ungor Zsuzsával 52 éve vagyunk barátnők, de Vig Kati és Krajcsovics Györgyi sem sokkal marad le: velük is már 44 éve töltjük együtt a szabadidőnket, megyünk kirándulni, nyaralni. A kirándulásokon, külföldi utazásokon, nyaralásokon élem ki a változásra, új megismerésére való vágyamat. Évtizedek óta járom/járjuk az országot, Európát.

Várom már a Veletek való találkozást, viszlát májusban!

Ibolya